Hogyan készüljünk a vizsgákra?

Sziasztok!

Most, hogy még tart a vizsgaidőszak, sokaknak pedig nemsokára érettségi, úgy vélem, aktuális a mai témám, ami különféle tanulási tippeket ad.

Amióta az eszemet tudom, tanulok. Egyetemre öt és fél évet jártam, éppen tegnap volt az államvizsgám, ezért számos vizsgahelyzetet tudhatok már a hátam mögött. Mindössze egyszer buktam meg egy tárgyból – az is gyakorlati jellegű volt –, úgyhogy azt hiszem, sikerült kialakítanom egy biztos tanulási rendet. Persze le kell szögeznem: minden könnyebben megy, ha az ember olyasmit tanulhat, amit szeret. De még egy szeretett szakon sem minden tárgy jó vagy kedvünkre való, de azokkal is meg kell birkózni ugyebár.

Most tehát a tanulási rutinomat fogom veletek megosztani, hátha segít. Természetesen semmi sem aranyszabály, a legjobb, ha mindenki magának tapasztalja ki azt, hogy melyik módszerek válnak be a leginkább, de az sosem árt, ha az ember előtt állnak alternatívák. Az alábbiak mind a saját tapasztalataim. Ezeket nyújtom én most.

Rengeteg mindentől függ az, hogy mennyit kell tanulnia az embernek. Most vegyünk egy közepes nehézségű vizsgát! Legyünk merészek, és tegyük fel, hogy van rá összesen öt napunk. Rendesek voltunk, úgyhogy órai jegyzeteink vannak, vagy rendelkezésünkre állnak a tanár által adott ppt-k legalább. Lássuk, hogyan oldanám meg én ezt a szituációt!

Ha öt napom van tanulni, az első napot mindig értő és alapos átolvasásra szánom. Általában papír alapon szoktam szeretni a tanulást, mert vizuális típus lévén szeretem kiemelni a fontosnak ítélt infókat színessel, jegyzetelni mellé, ilyesmi. Tehát kinyomtatom első lépésben a jegyzetet – vagy, ha tényleg nagyon rendes voltam, akkor előhúzom a jegyzeteimet. Leülök csendben és nyugalomban, majd alaposan átolvasom a tételeket. Mindenre szánok időt, a kérdéses dolgokat, a „nemértéseket” megjelölöm, azoknak később fogok utánanézni. Már most kiemelem a lényeget valami színnel. Valamennyi tételt átböngészem, első körben próbálom értelmezni, miről is van szó. 

Apropó, csend és nyugalom! Nekem az vált be, hogy nem szól semmiféle zene, a laptop pedig kikapcsolt állapotban van. Tapasztalatból tudom, hogyha be van kapcsolva, akkor sokkal könnyebben telepszem oda „csak öt percre”, hogy megnézzek ezt-azt, aztán ebből órák lesznek. Ha a Facebook is meg van nyitva, akkor pedig vége mindennek. A csend az első fázisban a legfontosabb, ha már az első átolvasásnál is ott zümmög a számítógép a háttérben, akkor sokkal nehezebb lesz később.

Ezzel el is telt az első nap, de semmi pánik! Van még idő. A második napon ismét előveszem a tételeket, és ismét elkezdem az olvasást, de ezúttal már utánanézek a nem értem dolgoknak, esetleg konzultálok a csoporttársakkal, hátha ők tudják, ami nekem nem volt világos. Egyébként a laptop továbbra sem üzemel, de itt muszáj, hiszen a Google jó barát. Indokolt esetben pedig a Facebook is. Ha minden jól megy, akkor a második nap végére már nem maradnak homályos foltok a tételekben, és kétszer átolvastam azokat figyelmesen, elmélyülve. Természetesen a tételek milyenségétől is függ. Ha valamiért érdekesebb a dolog, akkor akár már első nap elolvastam még egyszer. Vagy második napon. Egyébként a második napra már összeáll a fejemben egy sorrend is a tételekkel kapcsolatban: melyik húznám szívesen, melyiket kevésbé, magyarul melyik az, amelyik már most kezd beépülni, és melyik az, ami még mindig nehézséget okoz. Persze valószínűleg sorrend mindig is marad majd, de más kérdés valamit tudni és nem szeretni, mint nem tudni és nem szeretni.

A második nap környékén szoktam „puskát” írni. Kisebb post it cetlikre másolom át a tétel rövid, zanzásított lényegét, amolyan segédanyagot saját magamnak. Higgyétek el, szinte biztos, hogy nem kell majd használni, nekem sem kellett. Viszont azzal, hogy még le is írjuk a dolgokat, még inkább rögzül a fejünkben. Persze nem csábítok senkit rosszra, de biztonság kedvéért azért vigyétek magatokkal a cetliket, egyrészt könnyebb átfutni őket az utolsó percben, másfelől pedig ha beüt a krach, még mindig rájuk lehet pillantani a vizsgán, ha van rá lehetőség.

Innentől gyorsulnak fel az események. Most, hogy kiemeltem minden fontosat, megmagyaráztam az esetleges megmagyarázandókat, elkészítettem a kis „puskákat” is, nincs más hátra, mint újra és újra elolvasni a tételeket. Én általában mindennap elolvasom az összes tételt, de van, aki felosztja őket.

Ami fontos: sosem éjszakáztam még egy vizsga miatt sem, soha, és nektek sem javaslom. Inkább keljetek fel időben, de a napi hét-nyolc óra legyen meg! Nem véletlen szólnak cikkek, tanulmányok az alvás jótékony hatásairól: a napközben megtanult információk ilyenkor fognak rögzülni és leülepedni. Ha úgy estek be a vizsgára, hogy magoltatok éjjel, és egy szemhunyást sem aludtatok, akkor sokkal könnyebben fogtok leblokkolni, ami pedig a világ legszörnyűbb érzése tud lenni. Az éjjeli pihenést tehát nem fogja pótolni a napközben legurított száz kávé vagy energiaital sem, annyit pedig egy vizsga sem ér, hogy az ember egészsége adott esetben rámenjen. Napközben igyatok inkább teákat, vizet, maximum kólát, ha valami károsat is kell mondani, de ennyi jár nekünk, akik szeretik. Egyébként a folyadék jót tesz a fáradt agynak is, úgyhogy ilyenkor is fontos, hogy elegendő víz kerüljön a körforgásba.

A tanulásokat is szakítsátok meg rövidebb pihenőkkel, mondjuk egy-kétóránként, attól függ, ki mennyit bír koncentrálni. Ilyenkor tíz percet javaslok körülbelül. Meg szoktam mosni az arcom hideg vízzel, kinyitom az ablakot egy kicsit, megmozgatom magam, bűnös pillanatokban rálesek a Facebookra. Elcsigázott percekben meghallgatom valamelyik önbizalomtuningra kijelölt dalomat – ha szeretnétek, ezeket is csatolom majd.

Még egy javaslat: sosem tanulok fekve, mert általában sürgősen el kell akkor aludnom. Általában ülni szoktam íróasztalnál, maximum a kanapén helyezkedem el félig ülő, félig fekvő pozícióban. De a fekvést nem ajánlom, legfeljebb hason, de valaki úgy is csodásan elszundikál.

A vizsgákra készülve rengeteg csábító tényező susog a fülünkbe, ilyenkor még a takarítás is vonzóbbnak tűnik, mint a tételek fölötti görnyedés. Én mindig kitűzök magam elé valami jutalmat. Mondjuk, veszek magamnak a vizsga után valami olcsó, de annál jólesőbb apróságot, vagy beígérem magamnak, hogy a jó jegy esetén annyit dögölhetek a Walking deadet nézve, amennyit nem szégyellek.

De mi van akkor, ha van öt napunk egy vizsgára, viszont nincsenek kidolgozva a tételek? Először muszáj egy kicsit körülszaglászni. Jó, ha az ember ismeretségben áll felsőbb évesekkel, mert ilyenkor lehet őket szépen kérni arra, hogy küldjenek anyagot. Ha ez valamiért nem kivitelezhető, akkor érdemes összedolgozni a csoporttársakkal, osztálytársakkal. Átlagosan elmondható, hogy egy vizsgára biztos kell tíz tétel, de ez sajnos a minimum. Ha öt napunk van kidolgozni és tanulni is, akkor egy kicsit szoros az időkeret, ha egyedül kell megoldanunk a dolgot, és éjszakázni sem akarunk. Persze sokan vannak úgy vele, hogy a legjobban a saját kidolgozású anyagból tudnak tanulni, ezzel én is így vagyok, de néha szorít az idő. Tegyük fel, van húsz tételünk, összesen öt megbízható barátunk és csoporttársunk, akikkel össze tudunk dolgozni. Máris jobbak az arányok, ugye? De már egyetlen segítővel is remekül lehet haladni. Illetve érdemes megnézni az internetet is, beírva a tétel címét, szinte biztos, hogy lesznek találatok. Azért természetesen az internetes forrásanyagot kezeljétek mindig fenntartással, de nem minden rossz, ami fent van.

Csapatmunka esetén mindig fontos, hogy kijelöljünk egy határidőt. Kellemetlen szituációkat szül az, ha valaki nem csinálja meg időre a rá szabott munkát. Ha öt nap áll rendelkezésre, javasolnék, mondjuk, két napot a kidolgozásra. Maximum. Ha két nap után valamennyi tétel kézben van, akkor még marad idő arra, hogy értőn és elmélyülve átolvassuk, kiemeljük a lényeget, megkeressük a homályos dolgokat, utánanézzünk, esetleg akár még saját szavakkal is átfogalmazhatjuk a dolgot.

Szerintem nagyon fontos megbeszélni azt is, hogy nagyjából hogyan nézzenek ki a tételek. Konszenzusra kell jutni a csapat tagjaival. Van, aki vázlatpontokból tud tanulni, van, akinek folyó szöveg a legpraktikusabb (ilyen vagyok én is). Próbáljatok közös nevezőre jutni, hogy nagyjából hogyan épüljenek fel a tételek!

Magányos kidolgozás esetén sem kell elkeseredni, de abban az esetben sokkal nagyobb önuralomra van szükség, és valószínűleg már csak a vizsga előtt marad egy napunk arra, hogy elolvassuk a tételeket. De nem gond: kidolgozás közben is tanulunk!

A vizsga előtti napon én már kiégett állapotban szoktam lenni. A megmérettetés előtti délelőttöt aktív tanulással töltöm, majd alaposan felkészülök a másnapra. Kipakolom a másnapi ruhát, hajat mosok, szóval küllememben is igyekszem felkészülni mindenre. A vizsgáról szóló részben lesz még erről szó bővebben, de azt szoktam mondani viccesen, hogy legalább csinos és ápolt legyek, ha már felkészült nem vagyok – utóbbi persze sosem igaz. De teljesen normális, ha úgy érzitek, hogy semmit sem tudtok. Valószínűleg akkor tudtok a legtöbbet.

Este még átfutom utoljára a tételeket, felmondom magamnak általában az információkat, majd időben lefekszem. Újra hangsúlyozom, nem éri meg az éjszakázást, másnap könnyebb lesz a koncentráció kipihenten, de lehet, valakinek az utolsó éjjel kapcsol szivacsüzemmódba az elméje. Viszont tényleg javaslom a pihenést!

A vizsga napján

Régebben gyakran émelyegtem a vizsga reggelén, zsibbadtak az ujjaim, efféle, de higgyétek el, minél több vizsgán van túl az ember, annál inkább elhiszi, hogy ez csak egy vizsga. Még ha sorsdöntőnek is tűnik. Próbáljátok ezt tudatosítani! Illetve azt is, hogy ti igenis tanultatok, tehát nem lehet váratlan semmi. Mindig van idő kidolgozni a tételt ott helyben, lesz időtök, tehát igyekezzetek arra gondolni, hogy mindent át fogtok tudni ott gondolni, és semmi baj nem érhet.

Próbáljatok meg reggelizni, ha nem megy, vigyetek kaját, mert kell egy kis üzemanyag. Én néha szoktam vinni szőlőcukrot is, nem tudom, hogy mennyire hatásos, de ha más nem, a placebóhatás érvényesül.

Amíg a vizsgára igyekszem, utoljára átfutom a tételeket, majd turbózó, pozitív zenéket hallgatok. A vizsgára várakozva már sosem szoktam tanulni, feleslegesnek érzem, de senkit sem akarok rábeszélni semmire, van, akit megnyugtat a kezében szorított papír.

Fontos: ne ismételgessétek magatokban, hogy mit nem akartok húzni, mert juszt is azt fogjátok! Én mindig azt mantrázom, hogy bármit is húzok, tudni fogom. Eddig bejött.

A végére egy kis vizsgadivat: nem buliba mentek, úgyhogy legyen visszafogott a sminketek (főleg fiúként, haha)! Én biztos, ami biztos, a körömlakkot is mellőzni szoktam ilyenkor, de ha nem bírjátok nélküle, valami visszafogott nude árnyalatot válasszatok!

Lehet, hogy egyes tanároknak bejön, de sokakban visszatetszést kelt a miniszoknya vagy a túlzottan kidobott mellek látványa, úgyhogy inkább maradjatok szolidak! Én – főleg szóbelikre – mindig „kiöltözöm”, méghozzá a talán túl konzervatív, mégis mindig bevált fekete alsó, fehér felső kombinációt szoktam magamra húzni, egyszerű, sötét cipővel. Ezzel nem lehet mellélőni, viszont megtisztelitek az oktatót, vizsgabizottságot, látni fogják rajtatok, hogy komolyan veszitek a dolgot. Nem javaslom a sima farmerban való megjelenést, én még nem találkoztam olyan tanárral, aki ezt díjazta volna.

Nos, remélem, volt a kis irományomban hasznos számotokra, bár azzal is tisztában vagyok, hogy a spanyolviaszt nem én találtam fel, de nem is akartam ilyennek tűnni. Hajrá és kitartást, igyekezzetek megtalálni a tanulásban az örömet, gondoljatok arra, hogy az okos az új szexi, és később a tudás és a kemény munka megtérül!