Érettségizzünk együtt! - Verselemzés a gyakorlatban

Sziasztok!

Folytatva az Érettségizzünk együtt! sorozatomat, ezúttal egy komplett verselemzést hoztam Vörösmarty Mihály: Liszt Ferenchez című verséről.

Ebben már idézeteket is találtok. Kiemelném, mennyire fontos idézetekkel alátámasztani egy elemzésben a gondolatotokat. Ha szó szerint vesztek át valamit, akkor kötelező az idézőjel használata. Ha egy gondolatot átfogalmaztok, akkor nem kell használni.

Nos, lássuk is az elemzést!

Vörösmarty Mihály (1800-1855) a magyar romantika egyik legfontosabb szerzője mind költészetét, mind nyelvújító tevékenységét tekintve. Költészetében megjelennek a romantika legfőbb célkitűzései: a nemzet önállósodása, függetlenedése, illetve a nyelv kiművelése. A magyar romantikában kiemelt szerephez jutott a dicső múlt, a nemzet ezeréves történelme, amely Vörösmarty műveiben is gyakorta megjelent. Nemcsak a költészetben jelentkezett a függetlenedés iránti vágy: az 1848-as forradalom a haza önállósulása miatt tört ki, több költőnk is részt vett benne.

Vörösmarty Mihály életművében számtalan példát találunk a hazafias témára, a Liszt Ferenchez című költemény olyan problémákat, gondolatokat vet fel, amelyek megjelennek például a Szózat című versében, Kölcsey Ferenc Himuszában, vagy Berzsenyi Dániel: A magyarokhoz című művében, vagy épp Petőfi Sándor: Nemzeti dal című költeményében.

A vers Liszt Ferenchez szól ugyan, de a költemény megszólítja a tehetségét, a zenéjét, buzdítja arra, hogy minél lelkesítőbb műveket szerezzen. A romantika egyik fontos jellemzője a zsenikultusz, az, hogy a művészek szabadon alkothattak, semmi sem kötötte meg őket, illetve a művész mint népvezér toposza. Ennek értelmében a művész vátesz, lángoszlop, aki arra hivatott, hogy művészetével és hitvallásával utat mutasson a népnek. Liszt Ferencet a vers szerzője zseninek, géniusznak tartja, aki arra hivatott, hogy vezesse a népet.

A nemzetet naggyá teszi a zeneszerző, akit Vörösmarty magyarnak tekint, ugyanakkor kiemeli azt is, hogy világhírű, mindenfelé elismert tehetség. Így bárhová el tudja juttatni a magyar nemzet számára fontos gondolatokat, a lázadás szellemét, a magyarok dicsőségét.

Ugyanakkor megszólítja a népet is a vers. Azt kéri, hogy zengjen a zenész és a nép, azaz hallassák a hangjukat az emberek, mutassák meg, milyen erő lakozik a népben, ha összefog. Egyben arra is buzdít, hogy mindenki csatlakozzon ahhoz a törekvéshez, amelyben meg akarják mutatni a hatalomnak és a világnak, milyen erősek.

A romantika többi, nagy problémaköre  is megjelenik a versben: a nemzeti múlt, amely dicsőséges, ugyanakkor sok veszedelemmel teli: „Árpád nemzete”, „vészek hona”, „Sors és bűneink, a százados baj”, „áruló fia”. Megmutatja a vers, hogy a történelem évszázados, sok rossz volt benne, számtalan probléma, mindennek ellenére még mindig létezik, és tenni kell azért, hogy ugyanilyen, vagy még jobb lehessen. A Himnuszban és a Szózatban is megfogalmazódtak már ezek a gondolatok, ám ez a költemény még szenvedélyesebb hangvételű, még jobban buzdít a cselekvésre. Ez a hangvétel jellemzi a romantikus költeményeket, így ebből a szempontból a vers igazi romantikus alkotás.

A romantika kedveli a mozgalmas, több érzékszervet megmozgató, erőteljes, láttató képeket. Hasonló képeket halmoz a vers. Megjelenik a költeményben a népek tengerének motívuma, amit Petőfi is előszeretettel alkalmazott például a Föltámadott a tenger című művében. A tenger a nép és a lázadás, forrongás szimbóluma: „Végre a nap földerűlni mer, // Hol vad árján a nép tengerének // A düh szörnyei gyorsan eltünének.”.

Illetve a nép hangja, amely olyan erős, hogy a halottakat is felkelti a sírjukból: „Zengj nekünk dalt, hogy mély sírjaikban // Őseink is megmozdúljanak.” Az ősök és az utódok büszkévé tétele egyébként is fontos a romantika korában, hiszen a nemzetet a dicső ősök és a mindenre képes utódok teszik egésszé és naggyá, s ez a vers is megjeleníti ezt a gondolatot.

Az összefogás fontosságára még a rímek is utalnak: keresztrímek és páros rímek szerepelek a versben, ez egyfajta összekapaszkodást, összefonódást jelképez.

Zárásként megemlíteném, hogy engem igazán megérintett a vers, megerősítette magyarságomat, mély érzéseket ébresztett bennem. Úgy gondolom, hogy a vers legalább olyan mély mondanivalóval bír, mint a Szózat vagy a Himnusz.