Sziasztok!
Most,
hogy még tart a vizsgaidőszak, sokaknak pedig nemsokára érettségi, úgy vélem,
aktuális a mai témám, ami különféle tanulási tippeket ad.
Amióta
az eszemet tudom, tanulok. Egyetemre öt és fél évet jártam, éppen tegnap volt
az államvizsgám, ezért számos vizsgahelyzetet tudhatok már a hátam mögött. Mindössze
egyszer buktam meg egy tárgyból – az is gyakorlati jellegű volt –, úgyhogy azt
hiszem, sikerült kialakítanom egy biztos tanulási rendet. Persze le kell
szögeznem: minden könnyebben megy, ha az ember olyasmit tanulhat, amit szeret.
De még egy szeretett szakon sem minden tárgy jó vagy kedvünkre való, de azokkal
is meg kell birkózni ugyebár.
Most
tehát a tanulási rutinomat fogom veletek megosztani, hátha segít. Természetesen
semmi sem aranyszabály, a legjobb, ha mindenki magának tapasztalja ki azt, hogy
melyik módszerek válnak be a leginkább, de az sosem árt, ha az ember előtt
állnak alternatívák. Az alábbiak mind a saját tapasztalataim. Ezeket nyújtom én
most.
Rengeteg
mindentől függ az, hogy mennyit kell tanulnia az embernek. Most vegyünk egy
közepes nehézségű vizsgát! Legyünk merészek, és tegyük fel, hogy van rá
összesen öt napunk. Rendesek voltunk, úgyhogy órai jegyzeteink vannak, vagy
rendelkezésünkre állnak a tanár által adott ppt-k legalább. Lássuk, hogyan
oldanám meg én ezt a szituációt!
Ha
öt napom van tanulni, az első napot mindig értő
és alapos átolvasásra szánom. Általában papír alapon szoktam szeretni a
tanulást, mert vizuális típus lévén szeretem kiemelni a fontosnak ítélt infókat színessel, jegyzetelni mellé,
ilyesmi. Tehát kinyomtatom első lépésben a jegyzetet – vagy, ha tényleg nagyon
rendes voltam, akkor előhúzom a jegyzeteimet. Leülök csendben és nyugalomban,
majd alaposan átolvasom a tételeket. Mindenre szánok időt, a kérdéses dolgokat,
a „nemértéseket” megjelölöm, azoknak később fogok utánanézni. Már most kiemelem
a lényeget valami színnel. Valamennyi tételt átböngészem, első körben próbálom
értelmezni, miről is van szó.
Apropó,
csend és nyugalom! Nekem az vált be, hogy nem
szól semmiféle zene, a laptop pedig kikapcsolt állapotban van.
Tapasztalatból tudom, hogyha be van kapcsolva, akkor sokkal könnyebben
telepszem oda „csak öt percre”, hogy megnézzek ezt-azt, aztán ebből órák
lesznek. Ha a Facebook is meg van nyitva, akkor pedig vége mindennek. A csend
az első fázisban a legfontosabb, ha már az első átolvasásnál is ott zümmög a
számítógép a háttérben, akkor sokkal nehezebb lesz később.
Ezzel
el is telt az első nap, de semmi pánik! Van még idő. A második napon ismét
előveszem a tételeket, és ismét elkezdem az olvasást, de ezúttal már utánanézek a nem értem dolgoknak, esetleg
konzultálok a csoporttársakkal, hátha ők tudják, ami nekem nem volt világos.
Egyébként a laptop továbbra sem üzemel, de itt muszáj, hiszen a Google jó
barát. Indokolt esetben pedig a Facebook is. Ha minden jól megy, akkor a
második nap végére már nem maradnak homályos foltok a tételekben, és kétszer
átolvastam azokat figyelmesen, elmélyülve. Természetesen a tételek
milyenségétől is függ. Ha valamiért érdekesebb a dolog, akkor akár már első nap
elolvastam még egyszer. Vagy második napon. Egyébként a második napra már
összeáll a fejemben egy sorrend is a tételekkel kapcsolatban: melyik húznám
szívesen, melyiket kevésbé, magyarul melyik az, amelyik már most kezd beépülni,
és melyik az, ami még mindig nehézséget okoz. Persze valószínűleg sorrend
mindig is marad majd, de más kérdés valamit tudni és nem szeretni, mint nem
tudni és nem szeretni.
A
második nap környékén szoktam „puskát”
írni. Kisebb post it cetlikre másolom át a tétel rövid, zanzásított
lényegét, amolyan segédanyagot saját magamnak. Higgyétek el, szinte biztos,
hogy nem kell majd használni, nekem sem kellett. Viszont azzal, hogy még le is
írjuk a dolgokat, még inkább rögzül a fejünkben. Persze nem csábítok senkit
rosszra, de biztonság kedvéért azért vigyétek magatokkal a cetliket, egyrészt
könnyebb átfutni őket az utolsó percben, másfelől pedig ha beüt a krach, még
mindig rájuk lehet pillantani a vizsgán, ha van rá lehetőség.
Innentől
gyorsulnak fel az események. Most, hogy kiemeltem minden fontosat,
megmagyaráztam az esetleges megmagyarázandókat, elkészítettem a kis „puskákat”
is, nincs más hátra, mint újra és újra
elolvasni a tételeket. Én általában mindennap elolvasom az összes tételt,
de van, aki felosztja őket.
Ami
fontos: sosem éjszakáztam még egy vizsga miatt sem, soha, és nektek sem
javaslom. Inkább keljetek fel időben, de a napi hét-nyolc óra legyen meg! Nem
véletlen szólnak cikkek, tanulmányok az
alvás jótékony hatásairól: a napközben megtanult információk ilyenkor
fognak rögzülni és leülepedni. Ha úgy estek be a vizsgára, hogy magoltatok
éjjel, és egy szemhunyást sem aludtatok, akkor sokkal könnyebben fogtok
leblokkolni, ami pedig a világ legszörnyűbb érzése tud lenni. Az éjjeli
pihenést tehát nem fogja pótolni a napközben legurított száz kávé vagy
energiaital sem, annyit pedig egy vizsga sem ér, hogy az ember egészsége adott
esetben rámenjen. Napközben igyatok inkább teákat, vizet, maximum kólát, ha
valami károsat is kell mondani, de ennyi jár nekünk, akik szeretik. Egyébként a folyadék jót tesz a fáradt agynak is,
úgyhogy ilyenkor is fontos, hogy elegendő víz kerüljön a körforgásba.
A
tanulásokat is szakítsátok meg rövidebb
pihenőkkel, mondjuk egy-kétóránként, attól függ, ki mennyit bír
koncentrálni. Ilyenkor tíz percet javaslok körülbelül. Meg szoktam mosni az
arcom hideg vízzel, kinyitom az ablakot egy kicsit, megmozgatom magam, bűnös
pillanatokban rálesek a Facebookra. Elcsigázott percekben meghallgatom
valamelyik önbizalomtuningra kijelölt dalomat – ha szeretnétek, ezeket is
csatolom majd.
Még
egy javaslat: sosem tanulok fekve, mert általában sürgősen el kell akkor
aludnom. Általában ülni szoktam íróasztalnál, maximum a kanapén helyezkedem el
félig ülő, félig fekvő pozícióban. De a
fekvést nem ajánlom, legfeljebb hason, de valaki úgy is csodásan
elszundikál.
A
vizsgákra készülve rengeteg csábító tényező susog a fülünkbe, ilyenkor még a
takarítás is vonzóbbnak tűnik, mint a tételek fölötti görnyedés. Én mindig
kitűzök magam elé valami jutalmat.
Mondjuk, veszek magamnak a vizsga után valami olcsó, de annál jólesőbb
apróságot, vagy beígérem magamnak, hogy a jó jegy esetén annyit dögölhetek a
Walking deadet nézve, amennyit nem szégyellek.
De
mi van akkor, ha van öt napunk egy vizsgára, viszont nincsenek kidolgozva a
tételek? Először muszáj egy kicsit körülszaglászni.
Jó, ha az ember ismeretségben áll felsőbb évesekkel, mert ilyenkor lehet őket
szépen kérni arra, hogy küldjenek anyagot. Ha ez valamiért nem kivitelezhető,
akkor érdemes összedolgozni a csoporttársakkal, osztálytársakkal. Átlagosan
elmondható, hogy egy vizsgára biztos kell tíz tétel, de ez sajnos a minimum. Ha
öt napunk van kidolgozni és tanulni is, akkor egy kicsit szoros az időkeret, ha
egyedül kell megoldanunk a dolgot, és éjszakázni sem akarunk. Persze sokan
vannak úgy vele, hogy a legjobban a saját kidolgozású anyagból tudnak tanulni,
ezzel én is így vagyok, de néha szorít az idő. Tegyük fel, van húsz tételünk,
összesen öt megbízható barátunk és csoporttársunk, akikkel össze tudunk
dolgozni. Máris jobbak az arányok, ugye? De már egyetlen segítővel is remekül
lehet haladni. Illetve érdemes megnézni az internetet is, beírva a tétel címét,
szinte biztos, hogy lesznek találatok. Azért természetesen az internetes
forrásanyagot kezeljétek mindig fenntartással, de nem minden rossz, ami fent
van.
Csapatmunka
esetén mindig fontos, hogy kijelöljünk
egy határidőt. Kellemetlen szituációkat szül az, ha valaki nem csinálja meg
időre a rá szabott munkát. Ha öt nap áll rendelkezésre, javasolnék, mondjuk,
két napot a kidolgozásra. Maximum. Ha két nap után valamennyi tétel kézben van,
akkor még marad idő arra, hogy értőn és elmélyülve átolvassuk, kiemeljük a
lényeget, megkeressük a homályos dolgokat, utánanézzünk, esetleg akár még saját
szavakkal is átfogalmazhatjuk a dolgot.
Szerintem
nagyon fontos megbeszélni azt is, hogy nagyjából hogyan nézzenek ki a tételek. Konszenzusra kell jutni a csapat
tagjaival. Van, aki vázlatpontokból tud tanulni, van, akinek folyó szöveg a
legpraktikusabb (ilyen vagyok én is). Próbáljatok közös nevezőre jutni, hogy
nagyjából hogyan épüljenek fel a tételek!
Magányos
kidolgozás esetén sem kell elkeseredni, de abban az esetben sokkal nagyobb
önuralomra van szükség, és valószínűleg már csak a vizsga előtt marad egy
napunk arra, hogy elolvassuk a tételeket. De nem gond: kidolgozás közben is
tanulunk!
A
vizsga előtti napon én már kiégett állapotban szoktam lenni. A megmérettetés
előtti délelőttöt aktív tanulással töltöm, majd alaposan felkészülök a
másnapra. Kipakolom a másnapi ruhát, hajat mosok, szóval küllememben is
igyekszem felkészülni mindenre. A vizsgáról szóló részben lesz még erről szó
bővebben, de azt szoktam mondani viccesen, hogy legalább csinos és ápolt
legyek, ha már felkészült nem vagyok – utóbbi persze sosem igaz. De teljesen
normális, ha úgy érzitek, hogy semmit sem tudtok. Valószínűleg akkor tudtok a
legtöbbet.
Este
még átfutom utoljára a tételeket, felmondom magamnak általában az
információkat, majd időben lefekszem. Újra hangsúlyozom, nem éri meg az
éjszakázást, másnap könnyebb lesz a koncentráció kipihenten, de lehet,
valakinek az utolsó éjjel kapcsol szivacsüzemmódba az elméje. Viszont tényleg
javaslom a pihenést!
A vizsga napján
Régebben
gyakran émelyegtem a vizsga reggelén, zsibbadtak az ujjaim, efféle, de
higgyétek el, minél több vizsgán van túl az ember, annál inkább elhiszi, hogy
ez csak egy vizsga. Még ha sorsdöntőnek is tűnik. Próbáljátok ezt tudatosítani!
Illetve azt is, hogy ti igenis tanultatok, tehát nem lehet váratlan semmi. Mindig
van idő kidolgozni a tételt ott helyben, lesz időtök, tehát igyekezzetek arra
gondolni, hogy mindent át fogtok tudni ott gondolni, és semmi baj nem érhet.
Próbáljatok
meg reggelizni, ha nem megy, vigyetek kaját, mert kell egy kis üzemanyag. Én
néha szoktam vinni szőlőcukrot is, nem tudom, hogy mennyire hatásos, de ha más
nem, a placebóhatás érvényesül.
Amíg
a vizsgára igyekszem, utoljára átfutom a tételeket, majd turbózó, pozitív
zenéket hallgatok. A vizsgára várakozva már sosem szoktam tanulni,
feleslegesnek érzem, de senkit sem akarok rábeszélni semmire, van, akit
megnyugtat a kezében szorított papír.
Fontos:
ne ismételgessétek magatokban, hogy mit
nem akartok húzni, mert juszt is azt fogjátok! Én mindig azt mantrázom,
hogy bármit is húzok, tudni fogom. Eddig bejött.
A végére egy kis vizsgadivat:
nem buliba mentek, úgyhogy legyen visszafogott a sminketek (főleg fiúként,
haha)! Én biztos, ami biztos, a körömlakkot is mellőzni szoktam ilyenkor,
de ha nem bírjátok nélküle, valami visszafogott nude árnyalatot válasszatok!
Lehet,
hogy egyes tanároknak bejön, de sokakban visszatetszést kelt a miniszoknya vagy
a túlzottan kidobott mellek látványa, úgyhogy inkább maradjatok szolidak! Én –
főleg szóbelikre – mindig „kiöltözöm”, méghozzá a talán túl konzervatív, mégis
mindig bevált fekete alsó, fehér felső kombinációt szoktam magamra húzni,
egyszerű, sötét cipővel. Ezzel nem lehet mellélőni, viszont megtisztelitek az
oktatót, vizsgabizottságot, látni fogják rajtatok, hogy komolyan veszitek a
dolgot. Nem javaslom a sima farmerban való megjelenést, én még nem találkoztam
olyan tanárral, aki ezt díjazta volna.
Nos,
remélem, volt a kis irományomban hasznos számotokra, bár azzal is tisztában
vagyok, hogy a spanyolviaszt nem én találtam fel, de nem is akartam ilyennek
tűnni. Hajrá és kitartást, igyekezzetek megtalálni a tanulásban az örömet,
gondoljatok arra, hogy az okos az új szexi, és később a tudás és a kemény munka
megtérül!
