Érettségizzünk együtt! - Fogalomtár 1. rész

Sziasztok!

Folytatva az érettségire készülős bejegyzéseket ezúttal fontos fogalmakkal érkeztem. Alföldy Jenő: Irodalmi fogalomtár című műve volt a segítségemre, illetve saját ismereteim. 

Amennyiben hasznosnak találjátok ezeket a bejegyzéseket, úgy nagyon szívesen fogadnék észrevételeket, kérdéseket, bármilyen visszajelzést!

Allegória: elvont fogalom megjelenítése, egész gondolatsor kifejezése ugyanabban a képrendszerben, kiterjesztett, hosszasan kifejtett metafora. Pl. a nép felkelését háborgó, vad tengerként ábrázolja a költő (Petőfi Sándor: Föltámadott a tenger)

Alliteráció: a szavak szó elejei összecsengése, általában az első hangok egyezése.

Ars poetica: költői hitvallás, a költészet normáinak összefoglalása.

Ballada: olyan műfaj, amely a líra, az epika és a dráma műnemének sajátosságait is magában foglalja, tragédia dalban elbeszélve. Történetet mond el, cselekménye, szereplői vannak (epikai tulajdonságok), formája verses, dalszerű (líra), sorstragédiák történnek benne (dráma). Magyarországon Arany János honosította meg.

Dal: irodalmi műfaj, megzenésíthető, énekelhető. Egyszerű érzelmet fejez ki közvetlen, jól érthető formában (pl. szerelem, bor, bánat). Általában rövid terjedelmű. A magyar irodalomban Balassi, Petőfi, Csokonai, Weöres Sándor dalai a legismertebbek.

Dráma: a három műnem egyike. Jelentése: cselekedni. A szereplők tetteit, jellemét párbeszédes formában jeleníti meg. A drámai cselekmény a jelenben játszódik. Jellemző a sűrítés. A dráma hőse problémával áll szemben, amit konfliktusok során kell megoldania, a mű vége pedig elhozza a néző/olvasó számára a megvilágosodást a hős problémájával, ezen keresztül egy általános érvényű problémával kapcsolatban. Műfajai: tragédia, komédia, tragikomédia, abszurd dráma. Általában színházi előadás keretében nyeri el a végső formáját, vannak azonban ún. könyvdrámák, amiknek a színrevitelét különböző technikai problémák teszik jóformán lehetetlenné (pl. Madách Imre: Az ember tragédiája).

Elbeszélés: Epikai műfaj, a novella szinonimájaként is érthető. A novellánál hosszabb terjedelmű mű.

Elbeszélő költemény: A líra és az epika műnemének sajátosságait is magában foglalja, a romantika korának egyik fontos műfaja. Verses formájú, de cselekménye, szereplői, párbeszédei vannak. Főbb alkotások: Arany János: Toldi, Petőfi Sándor: János vitéz, Vörösmarty Mihály: Szép Ilonka.

Elégia: Az ókori görög irodalomban így neveztek minden költeményt, amely disztichonban íródott és hosszabb terjedelmű volt az epigrammánál. Később a szentimentalizmus idején indult változásnak, a ma használatos értelmét a romantikában nyeri el. Fő témái a magányosság, a bánat, hangvétele csüggedt, melankolikus.

Epigramma: Az ókori görög irodalomban verses sírfelirat. Tömör, csattanós formában fejez ki egy fontos gondolatot. A görögöknél komoly hangvételű, a római irodalomban már csípős, szatirikus.

Epika: Elbeszélőművészet. A három műnem egyike. Az ábrázolt eseményeket elmúltként mutatja be akkor is, ha az elbeszélés ideje jelen idejű. Tárgyilagosabb a líránál, szubjektívebb a drámánál. A hősöket (főleg a regény) fejlődésük közepette árbázolja, jellemüket árnyalja. Története van, egy-egy kiragadott időintervallumot mond el. Párbeszédek vannak benne.

Episztola: Költői levél, amelyet szerzője valóságos, megnevezett személyhez ír.

Eposz: Epikai műfaj, hősköltemény, ami az egész népre, esetleg a teljes emberiségre kiható eseménysort mond el. Nagy terjedelmű, mesés elemekkel rendelkezik, csodás elemekkel szőtték át. A hőse rendkívüli ember, akinek számtalan akadályt kell legyőznie. Pl.: Odüsszeia, Íliász, Roland-ének, Nibelung-ének, Zrínyi Miklós: Szigeti veszedelem, Vörösmarty Mihály: Zalán futása.

Expozíció: Egy mű bevezető része, előkészítése. Az eposz és a dráma első szerkezeti egysége.