Érettségizzünk együtt! - Az összehasonlító verselemzés

Sziasztok!

Ahogy már említettem, az érettségi során vagy művet elemzünk, vagy összehasonlító elemzést készítünk. Ezúttal az összehasonlító elemzéssel fogunk foglalkozni. Sokan félnek tőle, pedig nem kell, lényegében ugyanazt kell csinálni, mintha egyetlen verset elemeznénk, csak annyival toldjuk meg a történetet, hogy a két művet egymáshoz viszonyítva is megvizsgáljuk. Terjedelmileg itt is 400 szót kell elérni minimum. A Himnusz és a Szózat című költeményeket választottam, mert erről a két műről bőségesen lehet írni. 

Kölcsey Ferenc és Vörösmarty Mihály a romantika két kiemelkedő költője. Míg Kölcsey a reformkorhoz kötődik, s inkább a korai romantika képviselője, addig Vörösmarty a magyar romantika egyik vezéralakja, csak a zajos sikert arató Petőfi tudta felülmúlni. A magyar romantikát 1825-től szokás datálni, ekkor keletkezett Vörösmarty Mihály Zalán futása című eposza, amelynek célja a nemzeti öntudat erősítése volt, a nemzeti nyelv és érzelem megszilárdítása (hiszen korábban kevés hasonló mű született irodalmunkban). A romantika eszméit a reformkorban fektették le, ám a reformkor békés, törvény általi változtatási szándékai nem jártak sikerrel, így vált szükségessé az egyre erőteljesebb hang, s végül a forradalom és a szabadságharc. A romantika egyik legfontosabb törekvése a nemzeti nyelv kiteljesítése, hivatalos nyelvvé tétele (odáig a német volt használatos). A szókincs gazdagításáért, a nyelv kiműveléséért jött létre a nyelvújító mozgalom Kazinczy Ferenc vezérletével, amelynek Kölcsey és Vörösmarty is fontos alakjai voltak, és bár Kölcsey idővel elhagyta a mozgalmat, Vörösmarty haláláig élharcosa maradt.

A Himnusz és a Szózat megmutatja a reformkorból a romantikába történő átmenetet, a két szerző különbségeit és hasonlóságait. Az 1823-ban keletkezett Himnusz előfutára a romantikus törekvések költeményben való megjelenítésének, az 1836-os Szózat pedig a romantika korának egyik legjellemzőbb verse.

A két vers egyik legfőbb hasonlósága, hogy mindkét költemény a romantika legfőbb toposzát mutatja be: a hazát, illetve a dicsőséges múltat, szembeállítva azt a sivár jelennel, amelyben sürgős változásokra lenne szükség. A romantika korában megnőtt a dicső magyar történelem jelentősége, így ez a mozzanat mindkét költeményben nagy szerepet kap. A Himnuszban megjelenik a honfoglalás és az Árpád-kor hős uralkodó, Mátyás király és a törökök elleni küzdelem. De a lírai én a természeti értékeket is kiemeli („ért kalász”, „Tokaj szőlővesszei”). Hasonló értékeket emel ki a Szózat is: „Árpád hadai” és „Hunyad karjai” küzdöttek a hazáért és az elnyomás ellen. A Szózat emellett kiemeli Magyarország ezeréves történelmét is, az évszázadok alatt történt dicsőségeket és szenvedést.

A két költemény tehát a hazafiasság egy-egy mozzanatát, változatát mutatja be, ezzel alkalmazkodva a romantika korának elvárásaihoz, hiszen ekkoriban a hazafiasságot versbe foglalni jóformán kötelező volt.

Mindkét versben megjelenik a romantikában kedvelt kép, a nemzethalál víziója. A Himnusz ellentét segíségével mutatja be a nemzet pusztulását („Vár állott, most kőhalom // Kedv s öröm röpkedtek, // Halálhörgés, siralom // Zajlik már helyettek”). A Szózatban ez a kép hatalmas temetési jelenetté növi ki magát: az elpusztuló magyar nemzetet elismeréssel és gyásszal veszik körül az embertömegek. A halál a Himnuszban még csak tragikus, addig a Szózatban dicsőséges.

Mindkét költeményre jellemző továbbá a keretes szerkezet, amelyben a nyitó versszak(ok) és az utolsó strófa, strófák némi különbséggel szerepelnek. A Himnuszban az első versszakban a lírai én Istentől áldást kér, bőséget és jókedvet a magyar nemzet számára, az utolsóban azonban már szánalmat, irgalmat a rengeteg kín között. A Szózatban a lírai én a magyarokhoz szól, és törhetetlen hűséget kér a haza iránt: „Hazádnak rendületlenül  // Légy híve, oh magyar.” A záró versszakokban felcserélődik a szórend: „Légy híve rendületlenül // Hazádnak, oh magyar”, tehát a kérés paranccsá válik, a hazáról a hűség töretlenségére tevődik a hangsúly.

A különbségekre áttérve megállapítható az egyik legfőbb eltérés a két költeményben: a Himnusz Istenhez szól, míg a Szózat a magyar népet szólítja meg. Ez fontos a két mű gondolatiságának szempontjából is: a Himnuszban az embereken kívül, rajtuk felül álló erőtől függ a haza sorsa, vagyis Isten kezében van a döntés, ez utal a reformkor erőszakmentes törekvéseire. A Szózatban azonban már a magyar nép a megszólított, az emberek irányíthatják a sorsukat, és ugyan ebben a költeményben is megjelenik egy rajtuk kívül álló erő („sors keze”), a nép már van olyan erős és önálló akarattal bíró, hogy ellen küzdeni tudjon.

Ehhez kapcsolható, hogy a Himnuszban a múlt és a jelen idősíkján túl nem jelenik meg semmiféle jövőkép. A dicső múlton és a sivár, pusztuló jelenen kívül nincs más, kilátástalan a jövő. A dicső múltat csupán két versszakon keresztül mutatja be, a sivár jelent azonban négy strófán keresztül. Ez is az általános pesszimista hangvételt támasztja alá.

A Szózatban ellenben ezen túl megjelenik a lehetséges jövő: a már említett nemzethalál, amely azonban küzdelem közepette éri a hazát, és a környező népek elismeréssel adóznak a magyaroknak. A Szózat tehát küzdelemre szólít fel mindenáron, vállalva a lehetséges bukást is, ugyanakkor a lehetséges pozitív végkimenetelt is lehetségesnek tartja  a lírai én: „Még jőni kell, még jöni fog // Egy jobb kor...”. A sok veszteséget is úgy mutatja be mint bizonyítékot arra, hogy a magyar nemzet bármilyen katasztrófát túl tud élni.

A Szózat hangvételét tekintve is jóval optimistább, szenvedélyesebb, lázadozóbb: a lírai én kifejti, hogy az eddigi évszázados áldozatok nem lehettek hiábavalók, kell, hogy legyen valami jobb is ezután. Kiáltványhoz hasonlatosan szólítja meg a magyar népet, buzdítja őket a hűségre és a küzdelemre. A Himnusz ehhez képest beletörődő, keserűbb hangvételű, a megfáradtság jellemzi.

A két vers eltérő hangulatához illeszkedik az eltérő rímelés is. A Himnusz kiegyensúlyozottabb keresztrímeket tartalmaz, ezzel is alátámasztva a beletörődött fásultságot. A Szózat félrímei ellenben a zaklatottságot, szenvedélyességet erősítik meg.

Végezetül elmondható, hogy a két vers műfaja sem egyezik. Kölcsey műve a műfaját tekintve is himnusz, vagyis Istent vagy valamely eszmét dicsőítő, imaszerű, ünnepélyes költemény. Vörösmarty költeménye ezzel ellentétben óda: emelkedett érzelmet fejez ki, egy eszményhez vagy eszményített, hősies személyhez szól. Látható tehát, hogy míg a Himnusz a műfaj sajátosságait megjelenítve főként Istenhez fohászkodik, addig a Szózat rajongó szenvedéllyel szól a magyarokhoz, a versben megszólaltatott eszme pedig a haza és annak felemelése.

Számomra mindkét vers különös jelentőséggel bír, mert úgy gondolom, a magyar irodalom legszebbjei között vannak, méltán énekeljük el minden fontosabb ünnepségen. A szívemhez a Himnusz áll közelebb, mert úgy gondolom, a magyarok pesszimista szellemiségét tökéletesen kifejezi, és véleményem szerint az Erkel Ferenc által megzenésített változata a világon hallható nemzeti himnuszok közül a legszebb.

Érettségizzünk együtt! - Verselemzés a gyakorlatban

Sziasztok!

Folytatva az Érettségizzünk együtt! sorozatomat, ezúttal egy komplett verselemzést hoztam Vörösmarty Mihály: Liszt Ferenchez című verséről.

Ebben már idézeteket is találtok. Kiemelném, mennyire fontos idézetekkel alátámasztani egy elemzésben a gondolatotokat. Ha szó szerint vesztek át valamit, akkor kötelező az idézőjel használata. Ha egy gondolatot átfogalmaztok, akkor nem kell használni.

Nos, lássuk is az elemzést!

Vörösmarty Mihály (1800-1855) a magyar romantika egyik legfontosabb szerzője mind költészetét, mind nyelvújító tevékenységét tekintve. Költészetében megjelennek a romantika legfőbb célkitűzései: a nemzet önállósodása, függetlenedése, illetve a nyelv kiművelése. A magyar romantikában kiemelt szerephez jutott a dicső múlt, a nemzet ezeréves történelme, amely Vörösmarty műveiben is gyakorta megjelent. Nemcsak a költészetben jelentkezett a függetlenedés iránti vágy: az 1848-as forradalom a haza önállósulása miatt tört ki, több költőnk is részt vett benne.

Vörösmarty Mihály életművében számtalan példát találunk a hazafias témára, a Liszt Ferenchez című költemény olyan problémákat, gondolatokat vet fel, amelyek megjelennek például a Szózat című versében, Kölcsey Ferenc Himuszában, vagy Berzsenyi Dániel: A magyarokhoz című művében, vagy épp Petőfi Sándor: Nemzeti dal című költeményében.

A vers Liszt Ferenchez szól ugyan, de a költemény megszólítja a tehetségét, a zenéjét, buzdítja arra, hogy minél lelkesítőbb műveket szerezzen. A romantika egyik fontos jellemzője a zsenikultusz, az, hogy a művészek szabadon alkothattak, semmi sem kötötte meg őket, illetve a művész mint népvezér toposza. Ennek értelmében a művész vátesz, lángoszlop, aki arra hivatott, hogy művészetével és hitvallásával utat mutasson a népnek. Liszt Ferencet a vers szerzője zseninek, géniusznak tartja, aki arra hivatott, hogy vezesse a népet.

A nemzetet naggyá teszi a zeneszerző, akit Vörösmarty magyarnak tekint, ugyanakkor kiemeli azt is, hogy világhírű, mindenfelé elismert tehetség. Így bárhová el tudja juttatni a magyar nemzet számára fontos gondolatokat, a lázadás szellemét, a magyarok dicsőségét.

Ugyanakkor megszólítja a népet is a vers. Azt kéri, hogy zengjen a zenész és a nép, azaz hallassák a hangjukat az emberek, mutassák meg, milyen erő lakozik a népben, ha összefog. Egyben arra is buzdít, hogy mindenki csatlakozzon ahhoz a törekvéshez, amelyben meg akarják mutatni a hatalomnak és a világnak, milyen erősek.

A romantika többi, nagy problémaköre  is megjelenik a versben: a nemzeti múlt, amely dicsőséges, ugyanakkor sok veszedelemmel teli: „Árpád nemzete”, „vészek hona”, „Sors és bűneink, a százados baj”, „áruló fia”. Megmutatja a vers, hogy a történelem évszázados, sok rossz volt benne, számtalan probléma, mindennek ellenére még mindig létezik, és tenni kell azért, hogy ugyanilyen, vagy még jobb lehessen. A Himnuszban és a Szózatban is megfogalmazódtak már ezek a gondolatok, ám ez a költemény még szenvedélyesebb hangvételű, még jobban buzdít a cselekvésre. Ez a hangvétel jellemzi a romantikus költeményeket, így ebből a szempontból a vers igazi romantikus alkotás.

A romantika kedveli a mozgalmas, több érzékszervet megmozgató, erőteljes, láttató képeket. Hasonló képeket halmoz a vers. Megjelenik a költeményben a népek tengerének motívuma, amit Petőfi is előszeretettel alkalmazott például a Föltámadott a tenger című művében. A tenger a nép és a lázadás, forrongás szimbóluma: „Végre a nap földerűlni mer, // Hol vad árján a nép tengerének // A düh szörnyei gyorsan eltünének.”.

Illetve a nép hangja, amely olyan erős, hogy a halottakat is felkelti a sírjukból: „Zengj nekünk dalt, hogy mély sírjaikban // Őseink is megmozdúljanak.” Az ősök és az utódok büszkévé tétele egyébként is fontos a romantika korában, hiszen a nemzetet a dicső ősök és a mindenre képes utódok teszik egésszé és naggyá, s ez a vers is megjeleníti ezt a gondolatot.

Az összefogás fontosságára még a rímek is utalnak: keresztrímek és páros rímek szerepelek a versben, ez egyfajta összekapaszkodást, összefonódást jelképez.

Zárásként megemlíteném, hogy engem igazán megérintett a vers, megerősítette magyarságomat, mély érzéseket ébresztett bennem. Úgy gondolom, hogy a vers legalább olyan mély mondanivalóval bír, mint a Szózat vagy a Himnusz.

Érettségizzünk együtt! - A verselemzés

Sziasztok!

A Facebookon tettem fel a kérdést, hogy volna-e igény egy gyakorló magyartanár tippjeire, trükkjeire. Többen jelezték, hogy igen, úgyhogy örömmel vágok bele új „sorozatomba” itt a blogon. 

Amit érdemes tudni rólam: 2015 szeptembere óta tanítok egy esti iskolában magyar nyelvet és irodalmat, felnőtteket készítek fel az érettségire. Emellett 2016 szeptembere óta tanítok általános iskolában, ezért a középiskola és az általános iskola elvárásrendszerét, követelményeit ismerem a gyakorlatban. 

A blogra felkerülő anyagok nagy része saját munkám, így kérlek titeket, másutt sajátként ne tüntessétek fel. Természetesen inspirációként, szempontként, tanulnivalóként nyugodtan használjátok, azért van, örülök, ha segíthetek! 

Ha hasznosnak tartottátok a bejegyzést, nagyon örülnék kommentnek, illetve ha bármi igény érkezik, azt is szívesen kielégítem. 

A megújult érettségi két részből áll. Az első részre 90 perc áll rendelkezésre, ebben egy szövegértést kell megoldani, illetve egy érvelést VAGY egy gyakorlati jellegű szöveget kell létrehozni. A második részre 150 van, egy műértelmezést kell megcsinálni VAGY egy összehasonlító verselemzést. Még tavaly is másként volt ez, idén hozták be ezt az újítást (ami egyébként szerintem jót tett, szerintem jobb lett így az érettségi). Így tehát sajnos vagy szerencsére, de a műelemzést nem lehet megkerülni. A jó hír az, hogy a második részben a létrehozott szövegünknek minimum 400 szónak kell lennie. Úgy gondolom, ez egy bloggernek semmiség :) . Egyébként mind a műértelmezéshez, mind az összehasonlító elemzéshez adnak egy konkrét szempontot. 

Persze, mielőtt belevágunk, leszögezném, hogy minden magyartanár más. Mivel a ti oktatótok fogja javítani az érettségit, elsősorban rá hallgassatok. De remélem, hogy sikerül hasznos dolgokat átadnom. 

Éppen ezért a mai bejegyzésben szeretnék nektek egy kicsit a verselemzésről írni, tanácsokat és tippeket adni. Először is szeretnék nektek közreadni egy szempontsort, amelyet az internetről vettem, és nagyon hasznosnak gondoltam, íme: 

A verselemzés vázlata és alapfogalmai:

1. Irodalomtörténeti elemzés 

a) A vers elhelyezése az irodalom, a stílusok történetében

Stílusirányzat, stílusjegy, téma, motívum, toposz,

b) A vers elhelyezése a szerző életművében

Kötet, életrajzi események megjelenése, hatása

c) A vers és a történelmi háttér összefüggése

Keletkezés időpontja, történelmi események megjelenése, hatása

2. Szöveghű elemzés

A vers szöveghű elemzésének elején mindig foglaljuk össze, hogy a részk (az elemek), hogyan szolgálják a vers egészének üzenetét, hatását!

A versben a tertalmi és a formai lemek is ezt az üzenetet szolgálják!

Üzenet, alapgondolat, mondanivaló, látvány

a) A vers alapszituációjának bemutatása. Mit tudunk meg a lírai én (beszélő) személyéről? Kinek a nevében szólal meg a költő?

Alapszituáció, szempont (perspektíva), vershelyzet, szerep

Látomás, látvány,  fikció, mítosz, szimbólum,

b) A vers szerkezete

• Gondolatmenet  szintjén: gondolatritmus, visszatérő gondolatok, idő- és értékszembesítés, keret, eseménysor, ellentétek, práhuzamok, fokozás, halmozás, ismétlés, költői kérdés

• Mondatok szintén: mondatszerkesztés, mondat és versszak viszonya, körmondat

• Szavak szintjén: szókincs, domináns szófajok, rímelő szavak, szórend

• Hangok szintjén: hangszimbolika

c) Költői eszközök és a vers üzenete:

• A képszerűség költői eszközei: szimbólum, allegória, metafora, metonimia, oximoron, hasonlat, ellentét, megszemélyesítés

• A vers zeneiség kifejezőeszközei: rím, tiszta rím, alliteráció, figura etimologica, enjambement (áthajlás), akusztikus hatások

d) A vers műfaji és stilisztikai jegyei és a vers üzenete:

• A vers műfajának és üzenetének megfogalmazása: dal, epigramma, óda, himnusz, elégia, ars poetica, episztola, rapszódia, zsoltár, ballada, képvers

• A vers stílusrétege:  szónoki, hétköznapi (társalgási), tudományos

• A vers stílusárnyalatai: ironikus, gúnyos, groteszk, durva, emelkedett, fenséges, régies, neológ

e) A vers formája és üzenetének összefüggése:

• Verselés: időmértékes, ütemhangsúlyos (disztihon, verslábak), szimultán, szabadvers

• Rímképlet: párosrím, ölelkező rím, bokorrím, szonett-forma, ballada-forma

f) A cím és a szöveg összefüggésének bemutatása

3. Egyéni szempontú elemzés

a)      Tetszés vagy elutasítás: miért jó, miért igaz, milyen érzelmet vált ki, benyomás, összkép

b)      Asszociációk, képzettársítások: emlékek, vágyak, hasonló olvasmányélmények

c)      „Változtasd meg élted!”

Amikor tanítok, mindig leszögezem: ez a szempontsor nem kőbe vésett aranyszabály! Segítségként használható, de nem szentírás. A különböző pontok felcserélhetők, ízlés szerint változtathatók. Emellett mindig kiemelem még azt is, hogy a verselemzés bizony meglehetősen szubjektív dolog. Nem tudhatjuk, mire gondolt a költő. A legritkább esetben adott közre ő maga információt arról, hogy mit szimbolizált ez meg az. Irodalomtörténészek, irodalmárok készítették el a különféle elemzéseket, ezekből dolgozunk. De a költészetben az a szép, hogy mindenkinek mást jelent. Bátran le lehet írni, hogy nektek mit jelent a vers, de: tessék érvekkel, a versből vett idézettel alátámasztani! Ha ez megvan, akkor nehéz belekötni. Ami még fontos: a versben megjelenő személy NEM egyenlő a költővel! A költeményben megszólaló személyt lírai énnek vagy versbeszélőnek nevezzük. Akkor is, ha nyilvánvaló, hogy a költő önmagáról ír. 

A verselemzésünk és az összehasonlító elemzésünk is fogalmazás. Tehát van bevezetése, tárgyalása, befejezése. Ezt illik a szokott módon jelezni, tehát kezdjük kicsit beljebb a bekezdéseket! 

Nézzük a szempontsort! Azt javaslom, gyakorlásként használjuk most József Attila: Mama című versét. 

Az 1. pontot én bevezetőként ajánlom használni. Három pont adott. Lehet, hogy nektek nagyon megy József Attila, lehet, hogy ő nem, de a huszadik századot kenitek. Azt részletezzétek jobban, ami jobban megy! Ha nem vagytok biztosak abban, hogy József Attila mikor született, ne írjátok le! Ne múljon egy elhibázott évszámon semmi. 

Nézzünk egy lehetséges bevezetőt a Mama című vers elemzéséhez! 

József Attila a huszadik századi magyar költészet egyik kiemelkedő alkotója, aki nemcsak hatalmas műveltségével és intelligenciájával, de tragikus sorsával és halálával is beírta magát az irodalom történetébe. A költő hányatott életében roppant fontos szerepet töltött be az édesanyja, Pőcze Borbála. Az asszony néhány évre állami gondozásba adta rossz életkörülményei miatt a fiát és egyik lányát, s ez örök nyomot hagyott József Attilában. Visszakerült ugyan az édesanyjához, ám feltehetően sosem heverte ki ezt a korai traumát, ahogyan az olyannyira szeretett mama korai halálát sem. Az édesanya motívuma számtalan költeményében megjelenik, az elemzett versnek pedig központi témáját adja. 

Nos, itt anélkül írtam bevezetőt, hogy konkrétan évszámot említettem volna. Cseles vagyok, igaz? Úgy gondolom, sokak számára szörnyű nagy tehet az évszámok megjegyzése. Én úgy tartom, fontosabb a költészet, a költő életrajzából valamiért megjegyzett néhány információ, mint az, hogy valaki esetlg nem tudja, hogy József Attila 1905-től 1937-ig élt. Természetesen ha biztosan tudjátok, írjátok bele, de akkor sem kell eret vágni, ha nem. 

A 2. pont a verselemzés leglényegibb része, hiszen itt vágunk bele konkrétan a költemény ízekre szedésébe. Ahogy mondtam, bizonyos pontok akár ki is hagyhatók, felcserélhetők. Én a mintaelemzésemben azt követem, amit itt föntebb közzétettem. 

Nézzük, hogyan nézne ki a tárgyalás ehhez a vershez!

A lírai én az édesanyját idézi fel, illetve egy múltbeli jelenetet vele kapcsolatban: a kisgyermek a teregető édesanya figyelmére áhítozik, amit nem kap meg, igaz, a mama nem is szidja össze. A versből kiderül, hogy a lírai én folyvást az édesanyjára gondol, s hogy ő már nem lehet vele. Ha József Attila életrajzi adatait figyelembe vesszük, könnyedén elképzelhető, hogy a vers egy valós eseményt dolgoz fel, hiszen Pőcze Borbála mosónőként is dolgozott. A költemény lehet tehát visszaemlékezés, de látomás vagy fikció is. 

A vers tehát egy rövidke jelenetet mutat be, ám a mögöttes tartalom annál gazdagabb. Érzékelhetjük a lírai én sóvárgását az édesanyja után mind a múltban, mind a jelenben. Hiszen a lírai én gyermekkorában is áhítozott a figyelemre, ám akkor még sírással, toporzékolással igyekezett felhívni magára az édesanyja figyelmét. A felnőtté váló lírai én azonban már tudja, hogy a „nyafogással” nem érhet el semmit. Ő már azzal is beérné, ha újra az édesanyjával lehetne, ha figyelhetné munka közben. Felnőve érti meg, milyen sokat tett érte az édesanya, hogy miért nem figyelt rá, miért dolgozott annyi. Ám mire ezt megértette, addigra a legfontosabb személy az életében már nem lehet vele, mert „kékítőt old az ég vizében”, vagyis meghalt. 

Az egyszerűen megfogalmazott mondatok, a már szócska fájdalma tökéletesen kifejezi azt a rettentő fájdalmat, amelyet az édesanyja elveszítése okozott. Az életrajzi adatokból tudhatjuk, hogy a vers 1934-ben keletkezett, Pőcze Borbála azonban már 1919-ben meghalt. Feltehető, hogy a költő sosem tudta feldolgozni az elveszítését. 

Költői képekben nem bővelkedik a vers. A mű egyszerű képekben közvetíti az édesanya nagyságát. Az utolsó versszakban az édesanya egyfajta óriásként, angyalként jelenik meg az égen, amelyet a kékítővel színzett vízzel azonosít a költő, tehát metaforát használ. A költemény páros rímekkel dolgozik, rímképlete: a a b b. 

A vers stílusa legfőképp hétköznapi, az utolsó versszak emelkedik fennköltebb magasságba, amellyel már-már ódai magasztalással veszi körbe a mamát. 

A költemény címe előreutal a tartalmára, rengeteg érzelmet fejez ki az egyetlen, lágy szó, amely sok kisgyermek életében az első kimondott szava is. Érződik rajta a végtelen szeretet és a gyengédség, de értelmezhető egyfajta segélykiáltásként is, vagy akként, hogy a lírai én életében az első és az utolsó szava és gondolata is az édesanyja. 

Láthatjátok, mennyi mindent lehet írni erről a rövid, egyszerű versről is? Ráadásul hangsúlyozom: ez csak egyetlen értelmezés. 

Lássuk végezetül a befejezést, vagyis az egyéni szempontú elemzést, a 3. pontot! Ide azt szoktam javasolni, hogy nyugodtan vigyétek bele a saját érzelmeiteket, gondolatotokat. Ha tetszett, miért, ha nem, miért nem. Ez a rész a legszubjektívebb az egész elemzésben, úgyhogy amit most olvastok majd, az végképp nincs kőbe vésve, pusztán egy mintát adok arról, hogyan lehet, de számtalan verzió létezhet még. 

Az én befejezésem tehát: Számomra ez a legkedvesebb vers József Attila művei közül. Úgy gondolom, csodálatosan kifejezi azt a számtalan érzést, amelyet az édesanyánk iránt érezhetünk az életünk során: dühöt, amiért látszólag nem ért meg minket, nem figyel ránk, megbánást azért, amiért néha nem viselkedtünk vele megfelelően, legfőképp pedig a végtelen szeretetet. Úgy vélem, ez a költemény tökéletesen átadja azt a feldolgozhatatlan fájdalmat, amelyet a legfontosabb személy, az édesanyánk elvesztése okozhat. Éppen ezért gondolom ezt a verset a legszívszorítóbbnak József Attila művei között. 

Nos, röviden és tömören ennyi volna. Terjedelmét tekintve az elemzés rész bőven megvan 400 szó, nyilvánvaló, hogy még lehetne bele fogalmazni számtalan dolgot. 

Remélem, tudtam segíteni, ha bármilyen kérdéstek van, bátran írjatok itt vagy Facebookon!

Lyanna

Too much information book tag

Sziasztok!

Ma egy taggel érkeztem, amit Barby oldalán találtam, és mivel nagyon megtetszett, úgy döntöttem, kitöltöm. Tegyetek ti is így, ha tetszenek a kérdések!

Lyanna 

Harry Potter tag

Sziasztok!

Már régebben találtam Lyla blogján ezt a taget, és nagy Harry Potter rajongóként alapvetőnek éreztem, hogy kitöltöm. 

Akinek van kedve, töltse ki, nagyon jó móka! :)

Lyanna

1.      Kedvenc könyv?

Milyen kár, hogy imádom az összeset! Nehéz a választás. Az abszolút kedvencem azonban a Tűz serlege és a Főnix rendje, de valamivel jobban csípem a Tűz serlegét. Egyszerűen imádom a próbákat, azt, hogy kicsit Ron karaktere is még több mélységet kap, a bált, a durmstrangos és a beauxbatons-os diákokat, Mordon-Kupor karakterét, a kviddicsdöntőt, Voldemort visszatértét és mindazt, ami ezzel jár. *Megy is újraolvasni.*

2.      Legkevésbé kedvenc könyv?

Ha azt nézem, hogy a gyerekkorom véget ért ezzel a kötettel, akkor a hetediket mondom. De közben mégis imádom, mert ugyan számos hibája van, én mégis szerettem. De talán a Bölcsek köve, az is 10/10-es, de a többi történet szerintem sokkal kidolgozottabb, de ez így is van jól.

3.      Kedvenc film?

Az azkabani fogoly. Sajnáltam is, hogy a többit már nem Alfonso Cuaron rendezte, nagyon ráérzett erre a világra.

4.      Legkevésbé kedvenc film?

Halál ereklyéi első része, számomra tökéletes mélypont volt, feleslegesnek éreztem, erőltetettnek, vontatottnak. Nem mondom, hogy nem járt át a Potter-érzés közben, de na. Nem kellett volna az egész.

5.      Kedvenc idézet?

„Rossz úton jár az, aki álmokból épít várat, és közben elfelejt élni.” Ez a klasszikus a kedvencem.

6.      Volt-e olyan rész a könyvben/filmben, amin sírtál?

Hogy volt-e? Rengeteg! Nagyon sírtam Sirius és Dumbledore halálán, végigbőgtem a komplett hetedik könyvet (és a 7/2. filmet). Újranézve a filmeket gyakran elpityeredem, például a Titkok kamráján, amikor Hagrid visszatér az Azkabanból, de random jeleneteken is el tudom magam bőgni, ahogy a könyvvel is így van amúgy. Számomra ez a sorozat annyira sokat jelent, hogy egyszerre sírok és nevetek sok esetben.

7.      Kedvenc Weasley?

Számomra nemcsak kedvenc Weasley, de kedvenc karakter is Ron. Az első perctől mértéktelen szimpátiát éreztem iránta, sokszor mintha én lennék fiúban. Nagyon szeretem. De kedvenc Weasleym... Percy kivételével tulajdonképpen mindenki.

8.      Kedvenc női karakter?

Hm. Sok női karakter van, akit szeretek, de talán Lily Potter és Bellatrix a két kedvenc. Tudom, nagy az ellentét, de Bella annyira elmebeteg és gonosz, hogy imádom, Lily viszont annyira jó, hogy nem lehet nem szeretni. Meg kell említenem McGalagonyt is, nagyon szeretem.

9.      Kedvenc gonosztevő?

Egyértelműen Voldemort. Tudom, néhol talán sablonos gonosz, de akkor is, én valamiért nagyon bírom, és persze imádom utálni. De nagyon szeretem Lucius Malfoyt is, ő valamivel összetettebb, mint Voldemort, bár ez csak az utolsó kötetekben derül ki.

10.  Kedvenc férfi karakter?

Ron. De nem tudok csak egyet írni, bocsánat. Nagyon szerettem mindig Siriust, vagány, de gondoskodó, kalandvágyó és bátor.

11.  Kedvenc tanárod/professzorod?

Karakterként nálam abszolút nyerő Piton, hihetetlenül imádom minden megnyilvánulását, de valljuk be, nem jó tanár. A jó pedagógus számomra Lupin, amellett, hogy szeretem, pedagógiai szempontból is kiemelkedő.

12.  A.) Megmosni Piton haját vagy B) eltölteni egy napot Lockhart hencegését hallgatva?

B. Szerintem inkább jókat röhögnék Lockharton.

13.  A.) egy lelkes Bellatrix-szal vagy B.) egy dühös Mollyval párbajoznál?

A dühös Mollyval sosem mernék kikezdeni, biztos, hogy nem élném túl, haha. Akkor már inkáb Bellával küzdenék meg.

14.  A.) a Roxfort Expresszel vagy B.) repülő autóval utaznál el a Roxfortba?

Bevallom, szívesen vennék egy túrát kettesben Ronnal a repülő autón, de sajnos a Roxfort Expresszt választom. Mindig is a kedvenceim közé tartoztak a vonaton játszódó jelenetek, mindig legalább olyan izgatottan vártam, hogy megérkezzenek Harryék, mintha ott lettem volna velük. Számomra mindig az osztálykirándulásokat juttatta eszembe.

15.  A.) megcsókolni Voldemortot vagy B.) Umbridge-et pezsgőfürdőben részesíteni?

Tudom, tudom, beteg vagyok, de sajnos én nem undorodom úgy Voldemorttól, ahogyan illene... Úgyhogy simán megcsókolnám.

16.  A.) hippogriffen lovagolni vagy B.) Tűzvillámon repülni?

Tűzvillám! *.* Mindig is rajongással viseltettem a kviddics iránt, sokszor elképzeltem már, hogy melyik posztot tölteném be (általában a terelőre esett a választásom, fogónak béna lennék, hajtónak pedig kétbalkezes, védőnek meg kicsi, de egy ütővel csépelni, na, az mehet).

17.  Van olyan karakter, aki iránt máshogy éreztél a filmekben?

Ó, sajnos van. Lupin. A könyv alapján teljes szerelem volt ő nekem, fakószőke hajjal, világos, bánatos szemmel, sápadt bőrrel, néhány sebhellyel, törékeny, de arany lélekkel képzeltem el. A maga visszahúzódó módján jóképűnek. A négy Tekergő közül garantáltan ő kellett volna. Számomra David Thewlis sem küllemben, sem jellemben nem hozta azt a Lupint, akit úgy szerettem. Hatalmas csalódás volt.

18.  Van olyan film, ami szerinted jobb volt, mint a könyv?

Nincs.

19.  Richard Harris vagy Michael Gambon jobb Dumbledore?

Nehéz kérdés, én mindkettejüket szerettem, nagyon sajnáltam, amikor Richard Harris elhunyt. Összességében nekem Michael Gambon jobban tetszett egy kicsivel, benne megvolt az a bolondéria, ami az első két részben szerintem háttérbe szorult (és ez nem a színész hibája).

20.  Melyik az a dolog (személy, esemény), ami nem volt benne a filmben, de te hiányoltad?

Hiányoltam úgy en bloc Charlie Weasleyt. A könyvben ugyan mellékszereplő, de mindig nagyon szimpatikus volt, ezért bántott, hogy Norbertet, Hagrid házikedvencének kimenekítését nem ő intézte, legalábbis nem úgy, ahogy a könyvben. Hiányoltam Dobbyt a Tűz serlegéből, hiszen ott ő segít Harrynek megszerezni a varangydudvát, nem Neville. Hiányoltam úgy alapból Winkyt és Hermione manómozgalmát. Hiányoltam azt is, amikor Harryék meglátogatják Lockhartot a Szent Mungóban, és Harry véletlenül meglátja Neville szüleit. Hogy néhányat említsek a sokból.

21.  Ha átalakíthatnád valamelyik filmet, melyik lenne az?

A 7/1-et úgy, ahogy van, törölném a fenébe, vagy legalábbis eggyéolvasztanám a második résszel. Bőven elég lett volna egy hetedik rész.

22.  Az érzéseid szerint melyik az a ház, amelyikbe tartoznál?

Hm. Szerintem a Süveg a Griffendélbe vagy a Hollóhátba osztana. De simán kinézem a Mardekárt is magamból...

23.  Melyik házba soroltak Pottermore-on?

...méghozzá azért, mert Pottermore-on is oda kerültem :D

24.  Melyik tantárgy lenne a kedvenced?

Hm. Jó kérdés. A sötét varázslatok kivédése és az átváltoztatástan nagyon szimpatikus, ahogyan a repülés is. Még a bájitaltan is tetszik, bár ha kémiai tanulmányaimból indulok ki, akkor azt hiszem, Piton nem Neville-t piszkálná állandóan reménytelen bénasága miatt, hanem engem... :D

25.  Szerinted melyik a leghasznosabb varázsige, amit érdemes megtanulni?

Capitulatus, elvégre ez Harryt is mindig kihúzta a bajból. Amúgy a Suvickus, mint háziasszony követelem a varázslat legalizálását :D

26.  Melyik az a karakter, akivel azonnal összebarátkoznál?

Óh, hát persze, hogy az én kis Roncimoncimmal. De szerintem Harryvel is nagyon jóban lennék. Imádom a Weasley ikreket is ilyen szempontból.

27.  Ha a tulajdonodban lehetne a Halál ereklyéi közül egy, melyiket választanád?

A láthatatlanná tévő köpenyt. Nagyratörő terveim vannak vele.

28.  Van olyan dolog, amit megváltoztatnál a könyvekben?

Rengeteg van, de közben meg úgy tökéletes az egész, ahogyan van. Talán Siriust megmenteném, mert Harrynek nagyon kijárt volna egy igaz barát és apafigura az életében.

29.  Kedvenc tekergő?

Ez is olyan nehéz kérdés! Imádom mindet, kivéve természetesen Petert. Szóval James, Sirius és Remus <3

30.  Ha visszahozhatnál az életbe egy szereplőt, ki lenne az?

Ez szomorú kérdés, mert annyi mindenki van, akit visszahoznék. Rettenetesen sajnáltam Lupint és Tonksot és a kisfiukat, biztosan Teddy élete is másként alakult volna, ha legalább az egyik szülője életben maradt volna. Örök kedvencem Fred is, az ő halála is pótolhatatlan veszteség. De hadd ne emeljem ki Lilyt és Jamest, bár ha ők élnének, könyvsorozat sem lenne. Sorolhatnám. De ha csak egyetlen szereplőt mondhatok, az Sirius. Egyrészt nagyon szeretem őt, másrészt szerintem ő nagyon kellett volna Harry életébe, borzalmas érzés volt olvasni, amikor Siriust is elveszítette.

31.  Halál ereklyéi vagy horcruxok?

Halál ereklyéi.

+1 hívj meg valakit, hogy ő is kitöltse!

Mindenki töltse, aki Potterhead. 

Hogyan írjunk jellemzést?

Sziasztok!

Hogy kissé felrázzam ezt a blogomat is, új cikkel érkeztem, ezúttal arról, hogy hogyan írhatunk kicsivel változatosabb, kreatívabb jellemzést főszereplőnkről. 

Remélem, találtok majd benne hasznos dolgokat.

Jó olvasást!

Lyanna

Vegyünk alapul egy férfit, legyen ezúttal Harry Styles. Mielőtt bárki felhördülne, kijelenteném, hogy direkt rá esett a választásom, ugyanis megszámlálhatatlanul sok blog írója választja őt főszereplőjének. Mos nem a fanfictionökről lesz szó, nekem egyébként sincs velük bajom, szorítkozzunk tehát magára a jellemzésre, leírásra! 

Kegyetlenül meg tudja nehezíteni az élvezetes olvasást, ha nem tudjuk méltó módon bemutatni a főszereplőnket. Nem, nem elég bevágni egy képet róla a Szereplők menüpontba! Sokan juszt sem nézik meg, mert szeretik maguk elképzelni, és igazuk is van. Nem bújhatunk ki tehát a változatos leírás felelőssége alól!

Lássuk tehát, milyen egy leírás, amelyet nehéz élvezni (ezt én magam alkottam így hirtelen, egyszóval mindennemű egyezés a valósággal pusztán a véletlen műve).

Harrynek hosszú, sötét, göndör haja volt és a leggyönyörűbb zöld szeme, amit valaha láttam. Olyan magas volt, hogy fel kellett rá néznem. Ahogy elmosolyodott, kis gödröcskék keletkeztek az arcán, amitől csak még jóképűbb volt. Olyan vakító fehérek voltak a fogai, hogy sajnáltam, amiért nem vettem fel reggel napszemüveget. Ilyen közelségből azt is láttam, hogy már borostás az arca, biztos szúrta volna a kezem, ha végigsimítok a bőrén. Ahogy pedig megszólalt, majdnem elolvadtam, olyan mély volt a hangja!

Szerintem érzitek, hogy ez nemhogy kiemelkedő volna, hanem inkább a pocsékhoz közelít, de izgalmasnak nem lehet mondani. Hogyan lehetne ezt egy kicsit mozgalmasabbá, kevésbé sablonossá tenni? Először is ki kellene irtani ezt a rengeteg létigét. Alá is húztam, mennyi szerepelt benne – persze direkt, sajnos olvasmányaim szolgáltatták a tapasztalatot, a blogírók 95%-a nagyon nehezen iktatja ki a létigét, pedig az esetek nagy hányadában nem is kellene az oda. Persze azért is sablonosnak érezzük, mert egy olyan fiatalemberről szól, akiről millió blog van, amelyekben mind ezt a klisés leírást olvashatjuk, minden történet kiemeli a bonyor haját, a zöld szemét, a gödröcskéit, amikor vigyorog, meg elég magas is. Persze, hiszen Harry így néz ki, nincs mit tenni. Megoldás: nem őt kell főszereplőnek választani. De ha mégis, akkor izgalmasabban, vagy legalább változatosabban is le lehet írni azt, amit én most létigékkel terhelve itt produkáltam.

Rajta, próbáljuk meg egy kicsit máshogy!

Harry hosszú, sötét haja hullámos fürtökben omlott széles vállára, hipnotikusan csillogó szeme pedig zöldben pompázott, úgy éreztem magam, mintha a napsütötte, zöldes tenger örvényébe kerülnék. Fölém magasodott, fel kellett emelnem a fejem, ha rá akartam nézni. Jóképű arcán mosoly futott szét, amitől megjelentek jellegzetes gödröcskéi.Vakítóan fehér fogai elővillantak telt ajka mögül, én pedig sajnáltam, hogy nem vettem fel reggel napszemüveget. Ilyen közelségből láttam, hogy a borosta már kiütött világos és makulátlan bőrén, biztos szúrta volna a kezem, ha végigsimítok rajta. Ahogy megszólalt, mély hangja csiklandozta a fülem, megbizsergette minden porcikám, én pedig ott helyben elolvadtam.

Egyetlen fölös létige sem maradt, nem kell kerülgetni azokat a fránya voltokat. Nem mondom, hogy mestermű, sőt, E/1-ben enyhén szólva is modorosnak hangzik, de sok zavaró elemet kiiktattunk.

Egyébként nem túl hosszú leírás, de ha először találkozunk egy szereplővel a történetben, elsőre ennyi elegendő. A többi úgyis kiderül közben. Én annak a híve vagyok, amikor az információk szépen, lassan csepegnek a történet során, elsőre legfeljebb ennyi derül ki, mint amit leírtam fentebb. Sok esetben ennyinek sem muszáj az első oldalon megjelenni.

Az sem túl szerencsés, ha a főszereplőnket reggeli készülődés közben mutatjuk be, szerencsétlenebb esetben még a tükörben is megszemléli magát – ezt inkább mellőzzük, ha lehetséges. Nem baj, ha nem derül ki, hogy hosszú, selymes, szőke haja van és cicás tusvonal a huskykék szemén! Az sem baj, ha soha az életben nem derül ki, hogyan néz ki a főszereplőnk! Természetesen ez a ritkább eset, de ne akarjuk görcsösen jellemezni a külsejét.

Lássunk még egy verziót!

Ahogy Harry lehajolt, az arcába hullottak sötét, göndör tincsei, elrejtve előlem azt a hipnotikus, zölden csillogó szempárt. Magas alakja összegörnyedt, amint a táskában kutatott. Amikor megtalálta, amit keresett, huncut vigyorral nézett fel rám, megjelentek jóképű, már kissé borostás arcán a gödröcskéi, amik olyan kisfiússá varázsolták. Valamennyi hófehér fogát rám villantotta, én pedig önkéntelenül visszamosolyogtam rá, majd kíváncsian figyeltem, amint felém mutatja, amit keresett.

Itt tehát nem olyan direkten történt a jellemzés, mégis megtudtunk Harry külsejéről ezt-azt. A cselekvésen volt a hangsúly, ezt kombináltam a leírással. Természetesen most valami egyszerű cselekvést mutattam be, de akár hegymászás vagy bármi egyéb közben is ábrázolhattam volna Harryt.

Amit tehát legfőképp tanácsolnék (nemcsak emberek, hanem tájak, épületek, bármi egyéb) leírásánál: ne essünk a létigék kelepcéjébe! Próbáljunk változatosan, kreatívan írni, használjunk szinonimákat, hisz annyi van a magyar nyelvben, érdemes kihasználni. Térjünk el a megszokott először-találkozunk-egy-szereplővel-tehát-be-kell-mutatni sémától! Na, és persze ne spóroljunk a leírásokkal! Nem azt mondom, hogy Jókaihoz hasonló magasságokba kéne emelkedni többoldalas leírásokkal, de azért ne is elégedjünk meg néhány odavetett szóval vagy rosszabb esetben a nagy semmivel. Blog esetében pedig főleg ne gondoljuk, hogy a szereplők menüpont elegendő lesz!

Ami még fontos: kerüljük az idegen eredetű szavakat, ha lehet! Természetesen vannak kifejezések, amelyek beépültek a nyelvünkbe, ilyen például a mobil. De léteznek olyanok is, aminek varázslatos magyar alternatívái vannak. Tessék a magyar verziót választani! Például: luxus helyett fényűzés/fényűző, ignorál helyett nem vesz róla tudomást/figyelmen kívül hagyja/levegőnek nézi, satöbbi. A magyar a világon az egyik legszebb, legdallamosabb és főként legváltozatosabb szókészületű nyel, ne féljünk kiaknázni millió lehetőségét!

Vannak még szavak – és itt most saját magam példájából indulok ki –, amiket hajlamos az ember túl sokszor használni. A létigéről már beszéltünk. Nálam ilyen mumusszó az egy, a pedig, a kell és az úgy. Ezek a szavak szintúgy purgálhatók, sokszor nincs szükségük rá, mégis hajlamosak vagyunk fölöslegesen használni őket. Érdemes figyelni rájuk – és nemcsak a leírásoknál!

Ahogy minden esetben, itt is egyet tudok ajánlani még: sok-sok olvasást! Ne csak könnyed könyvekkel ismerkedjünk, hanem komolyabb hangvételű klasszikusokkal, magyar és külföldi szerzőkkel egyaránt. Gyönyörűen és láttatóan ír többek közt Kosztolányi Dezső, Oscar Wilde, Charlotte Bronte. De ők csak csepp a milliónyi zseniális szerző tengerében. Ha pedig a leírás művészetét tanulmányoznátok, akkor a realizmus szerzőit ajánlom.

Esküvőszervezés 1.

A lánykérésre 2016. április 30-án került sor. Azt hiszem, arról a boldogságról, amit akkor éreztem, nem kell beszélnem túl sokat. Nem számítottam a dologra, úgyhogy még nagyobb volt az öröm.

Már az elején megbeszéltük, hogy nagyjából másfél, két év múlva esküszünk, ennek főként anyagi okai vannak, nem vagyunk milliomosok, úgyhogy spórolni kell, ellenben meg akarjuk adni a módját az egésznek. Nem akarunk világraszóló, hatalmas lakodalmat, de a szeretteinket és a barátainkat szeretnénk méltóképp megvendégelni, mi pedig bulizni egy hatalmasat.

Az előzetes elképzelésekről

A lánykérés után hamar eldöntöttük, hogy az esküvőn a kék színt szeretnénk látni. Mindketten inkább az egyszerűbbet preferáljuk, így úgy véltük, egy szín (és annak egy-két árnyalata) bőven elég lesz a fehér mellé.

Úgy gondoltuk, hogy nem akarunk hatalmas összegeket áldozni a dekorációra, a finom ételek és a szép ruha nagyobb prioritást élvez, mint a székpárnák. Úgyhogy azonnal ötletek után kezdtem kutatni. Már korábban láttam, hogy befőttesüvegből és csipkéből milyen jó dolgokat lehet csinálni. Vettem háromféle akrilfestéket (vintage blue, indigókék és kék), édesanyám épp kiselejtezett egy csomó befőttesüveget, rendeltem az Aliexpresszről csipkét potom pénzért. Eddig ott tart a munka, hogy kifestettem jó néhány üveget, feldíszítettem a csipkéket. Az üvegek lesznek egyben az ültetőkártyák is, ezek megírása és felrakása még várat magára (előbb a vendéglista, természetesen). Ki akarom próbálni azt, hogy vízzel megtöltöm, mécsest helyezek rá, ha jól mutat, akkor a romantikus hangulatvilágítás kérdése is megoldva.

A vendégekről

Előzetesen még a vendéglistát írtam össze, de ez még átalakítás alatt áll – még nem konzultáltam alaposabban a vőlegénnyel J

Egyébként nem akarunk túlzásokba esni, az ötévente látott nagybácsikat szeretnénk mellőzni.

Nagyon tetszik az a megoldás, amikor az esküvő helyszínén üzeneteket hagynak az ifjú párnak a vendégek, vagy szelfiket lőnek, ezt mindenképpen szeretném valahogy megvalósítani majd. Ehhez néztem ki ezt a szuper bőröndöt.

Ami jelenleg folyamatban van

Július elején vállalkozott a vőlegény egy ismerőse arra, hogy megtervezi a meghívónkat. Nem akartunk semmi giccseset, inkább vicces és aranyos dolgot akartunk, úgyhogy szerelmes bagolypárt álmodtunk meg. A meghívó még nem készült el, de már folyamatban van – izgatottan várjuk, hogy sikerül!