KoroNapló - A koronavírus egy magyartanár szemével

03. 14.

Meglepő módon nem túl sok hír lett mára. Az OH kiadott egy egész jó segédletet a módszertanhoz, tele hasznos linkekkel, ez jó. Összedobtam pár ötletet, agyaltam, hogyan és miként abszolváljam a dolgokat.

Minden bizonytalan, senki se tud semmit. Azt sem, hogy meddig lesz ez az egész, de minden beföldi és külföldi utazást/osztálykirándulást le kellett mondani, minden versenyt, külsős programot eltöröltek már a héten is. Jó kérdés tehát a meddig tart a bezárás. Nagyon jó.

Mindenesetre becses munkahelyemtől még mindig semmi információ nem érkezett, ami eléggé bosszantó. Az fix, hogy be kell mennem hétfőn, mert semmit sem hoztam haza, sem a könyveket, sem a javítanivalókat.

A szülők félnek, főleg az egyik kislány anyukája aggódik. Próbáltam megnyugtatni. De nem egyszerű helyzet, az biztos. Jó lenne tudni valamit végre.

Az biztos, hogy végre összefogás érződik a pedagógustársadalomban, amihez sokan mások is csatlakoztak: színészek ajánlották fel, hogy a kötelező műveket felolvassák videóban. Egyetemisták jelentkeztek, hogy segítenek a digitális anyagok készítésében vagy ingyen korrepetálásban, esetleg az otthon maradó gyerekre vigyáznak.

Mindenesetre fix, ami fix, kivettem tizenkét könyvet a könyvtárból. Bár még fogalmam sincs, milyen terheket fog róni rám ez az egész, azért nehogy olvasnivaló nélkül maradjak.